DXN Spica tea

A DXN Spica Tea ősi kínai recept alapján készült, öt különböző gyógynövény: közönséges gyíkfű, egzotikus ízű mandarinhéj, frissítő mentalevél, édesgyökér és Ganoderma-kivonat keveréke. Hidegen és melegen is fogyasztható, frissítő hatású, egzotikus ízű ital.

Összetevők: közönséges gyíkfű (Spica Prunellae), mandarin héj (Pericarpium Citri reticulatae), mezei menta (Herba Menthae), édesgyökér (Radix Glycyrrhizae), pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum)

Tartósítószert, mesterséges színezéket, hozzáadott íz- és aromaanyagokat, adalékanyagokat, állati eredetű összetevőket és gabonát nem tartalmaz.

Közönséges gyíkfű

(Prunella vulgaris)

Füves pusztákon, réteken, legelőkön, szántókon élő, a talaj felszínén kúszó növény, mely a hagyományos kínai gyógyászatban széles körben használt, ennek ellenére az európai fitoterápia számára szinte teljesen ismeretlen. Már Li Shizhen híres gyógynövénykönyvében, a Bencao gangmuban (1578) is szerepel.

Főbb hatóanyagai:triterpén-szaponinok, szterolok (pl. ekdizon), flavonoidok, cserzőanyag és oligoszacharidok

Főbb hatásai:első sorban fertőzéses megbetegedések megelőzésére,szájüregi fertőzések és gyulladások (pl. fogínygyulladás) kezelésére,daganatos megbetegedések (pl. tüdő) kiegészítő kezelésére (immunmoduláns hatása alapján), gyulladt bőr és szem körüli gyulladások kezelésére (lemosására) használják

Mandarin

(Citrus reticulata)

A különféle citrus fajokat gyümölcseikért régóta termesztik. A magyar nyelvben több citrusfélét is mandarinnak hívnak (pl. Citrus reticulata, Citrus tangerine, Citrus clementina, stb.), de az Európai Gyógyszerkönyv (Ph. Eur. 5.6) a C. reticulata friss gyümölcséből alkalmas mechanikai eljárással, melegítés nélkül állítja elő a mandarin illóolajat.

A mandarin Dél-Kínában és a Fülöp-szigeteken őshonos, vadon is előfordul, innen terjedt el a XVIII. századtól kezdve Európa déli országaiban (Olaszország, Görögország, Spanyolország, stb.), az amerikai kontinensen és Észak-Amerika egyes országaiban, ahol nagy kiterjedésű ültetvényeken termesztik.

Főbb hatóanyagai:a citrusok táplálkozási értéke főként a rostokban, vitaminokban (elsősorban az antioxidáns, antikarcinogén és stresszvédő hatású C-vitaminban), növényi savakban, ásványi anyagokban és flavonoidokban rejlik. A termések héjában 0,2-0,5%-ban illóolaj (65,0-75,0% limonén és 16,0-22,0% gamma-terpinén), keserűanyagok, flavonoidok és kumarinok találhatók (ez utóbbi vegyületek a vízgőzdesztillációval előállított olajból hiányoznak, jelenlétük a hidegen préselt olajokra jellemző).

főbb hatásai (terméshéj):A hagyományos kínai gyógyászatban a termés és illóolaj helyett főként a mandarin terméshéját használják. A zöld,még éretlen héj neve qing-pi, a sárga, már érett termés héja pedig a chen-pi. Az előbbit inkább a máj támogatására, míg az utóbbit főként a lép támogatására és szélhajtóként használják (a Spica Teában az érett mandarin héja található). Emellett emésztésserkentő, gyulladáscsökkentő, köptető hatása ismert.

Mezei menta

(Mentha arvensis)

A mezei menta hazánkban is vadon termő, Kínában, Japánban és (más változata) Kanadában honos, a mérsékelt égövön nagy mennyiségben termesztett, első sorban illóolaj illetve mentol előállításra használt gyógynövény. Átlagosan 20-40 cm (ritkábban 80 cm) magas, megjelenése a többi mentaféléhez hasonlít, virágai lilák, főként a vizes, nedves élőhelyeket kedveli.

A legelső kínai említése Lei Xiao: Leigong baozhilun, azaz Lei apó elmélkedései a gyógynövények elkészítéséről c. művében történt az V. században.

Főbb hatóanyagai:1-3% illóolaj (kb. 80% mentol, továbbá menton, mentilacetát főbb alkotórészekkel), valamint cserzőanyagok és flavonoidok.

Főbb hatásai:antimikrobiális (mikrobaölő), görcsoldó, szélhajtó, gyulladáscsökkentő, helyi érzéstelenítő.

A népgyógyászatban felhasználása nagyban megegyezik a borsosmentáéval, az egyes fajok elkülönítése ugyanis nem minden esetben sikerült. A mai terápiában gyári készítményekben és galenusi gyógyszerformákban (tabletták, cseppek) emésztési zavarok, irritábilis bélszindróma, epeúti bántalmak kezelésére; külsőleg légzéskönnyítő mellkasi krémek, mozgásszervi megbetegedések okozta fájdalmak és fejfájás csillapítására kenőcsök, bedörzsölőszerek és pakolások összetevőjeként, valamint fog- és szájüregi megbetegedések kezelésére alkalmas összetételekben hasznosítják. További felhasználási lehetőségként említhető meg a meghűlések és légúti fertőzések esetén javasolt inhalálás

Kínai édesgyökér

(Glycyrrhiza uralensis)

A kínai édesgyökér a hazánkban is ismert édesgyökér ázsiai rokona. Kí-nában és Japánban vadon is előfordul, Belső-Mongóliában nagy mennyiség-ben termesztett, évelő növény. A ha-gyományos kínai gyógyászatban a nö-vény gyökértörzsét és az abból növő 20-22 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag ta-rackokat használják. Fontosságát jelzi, hogy mind a 2000-ben kiadott Kínai Gyógyszerkönyvben, mind a XV. Japán Gyógyszerkönyvben megtalálható.főbb hatóanyagai:triterpénvázas szaponinok (legfonto-sabb az édes ízű glicirrizin, emellett likviricinsav, glabrolid, glicirretinsav származékok, uralszaponin A, B is talál-ható), flavonoidok és poliszacharidok (köztük immunmoduláns hatásúak is)főbb hatásai:gyulladáscsökkentő,fekélyek képződését gátló és a gyógyulását elősegítő,köptető,immunstimuláns antivirális (herpes simplex és herpes zooster vírusokkal szemben)

FIGYELEM: májzsugorodás, magas vérnyomás és súlyos veseelégtelenség esetén, továbbá várandósoknak ellenjavallt az alkalmazása. A glicirrizin nélküli édesgyökér-kivonat esetén mellékhatások nem tapasztalhatók. A WHO monográfia által javasolt adagban a drogok és az azokkal egyenértékű készítmények 4-6 hétnél hosszabb ideig történő fogyasztása nem ajánlott.

Pecsétviaszgomba